A legtöbb sakkozó sakk játékos ismeri a hagyományos sakkversenyzés módját. Az évek során azonban számos alternatív rendszerrel próbálkoztak, kezdve a kis és egyszerű változásoktól a jelenlegi pontozási rendszer teljes körű felújításáig. Vessünk egy pillantást néhány, a sakk-történelem során használt figyelemfelkeltő rendszerek közül.
A hagyományos pontozás
A 19. század közepén tartott sakkbajnokságokon nagyon egyszerű pontozási rendszert alkalmaztak.
Azok a játékosok, akik egy játék nyereményét értékelték, pontot kaptak, míg a pontozási pontok fél pontot kaptak. A játék elvesztése, amint várható, nulla pontot ér.
Voltak - és továbbra is - sok jó oka annak, hogy ez a rendszer vált a versenyek standardjává. Először is van egy bizonyos logika a pontozás "nulla összegű" természetéhez. Minden játék pontosan pontértéket ér el, és (a szokatlan körülmények között, mint például a kettős elvesztés), a játékosok is megtalálják a módját, hogy megoszthassák egymás között ezt a pontot. Nagyon egyszerű a rajongók számára, hogy nyomon követhessék, és míg a pontszám nem mindig tudja megmondani, hogy hány játékot nyert vagy elveszett, akkor legalább megmondja, ha a játékosnak több nyereménye vagy vesztesége van. Például egy 4/7-es pontszámmal rendelkező játékosnak is 4-3-as vagy +1-es pontszámuk van, ami azt mondja nekünk, hogy még egy játékot nyertek, mint amennyit elvesztettek a verseny során.
Egy másik érv a modern sakk pontozási rendszerének javára az, hogy az értékelési rendszer alapja a sorsoláson felüli érték, mint a győzelem.
Ha a pontozási rendszereket úgy változtatják meg, hogy ösztönözzék a győzelmet a rajzokon, akkor a játékosok oly módon játszhatnak, hogy sikeresek legyenek a versenyeken, de ők fenyegetik őket az értékelésben, így kevésbé pontosak ezek a minősítések.
3-1-0 pontozás
A közelmúltban néhány bajnokság 3-1-0 pontozási formátumba került. Ezt a formátumot Football Scoringnek is nevezték, annak köszönhetően, hogy széles körben elfogadták a labdarúgó ligák világszerte.
Ebben a rendszerben a játékosok további ösztönzést kapnak a játékok nyerésére. Minden győzelem három pontot ér, míg a nyeremény csak egy értéket ér el, és a veszteségek még mindig nulla értéket érnek el. A legfontosabb különbség ebben a pontozási rendszerben az, hogy a győztes és veszteséges játékosok rangsoroltak azok fölött, akik két rúgást (három pontot vs kettőt) értek el, így a harci játékot ösztönözni kell.
Sok szervező ilyen pontozási rendszert használt, mint egy módja annak, hogy visszaszorítsa a versenyek játékát, vitathatatlanul bizonyos sikerességgel. Mivel a játékosoknak csak döntő játékuk több mint egyharmadát kell nyerniük, hogy jobbá tegyék jobban, mint a játék minden játékának rajzolása, sok kockázatos lépés ténylegesen helyes a játékhoz, még akkor is, ha tisztázatlan.
Ennek a pontozási rendszernek az egyik érdekes következménye az, hogy egy olyan játékos, aki a hagyományos pontozás alatt valaki mögött hagyta volna a labdát, hogy a 3-1-0 rendszer alatt lehessen felettük. Bár mindkét rendszer alapvetően önkényes, ezek az eredmények sok játékos számára még mindig "helytelennek" tűnnek, mivel a hagyományos pontozási rendszer mélyen beágyazódott a sakk kultúrájába. Egy meggyőzőbb aggodalomra ad okot az összejátszás lehetősége, ha egy ilyen rendszert kettős, robbanásveszélyes események során használnak, mivel a barátságos játékosok jobban tudnák a "nyereséget nyerni", és nem egyszerűen két játékot egymás ellen játszani.
Egyéb pontozási rendszerek
Időről időre más szervezők igyekeztek radikálisabb megközelítést alkalmazni a pontozási rendszer megváltoztatására, hogy fellendítsék eseményeiket. Az elmúlt évek egyik legfontosabb erőfeszítése a Ballard Antidraw Point rendszer volt, amely a BAPS néven ismert. A pontozási rendszer Clint Ballard, a washingtoni sakk szervezője volt, aki keresett egy módot annak biztosítására, hogy a játékosok nem akarják felhívni a játékokat. Válaszát a BAPS volt:
- Fekete győzelem: 3 pont
- Fehér győzelem: 2 pont
- Rajz: 1 pont a Fekete, 0 pont a Fehér
- Veszteségek: 0 Pont
Figyelembe véve a fekete hátrányt, a második játékos következetesen több pontot adott ugyanarra az eredményre, mint a White. Azonban Whitenek van egy második hátránya: semmilyen pontot nem kapnak a sorsoláshoz. Ezzel nem sokkal jobb, mint egy fehér veszteség.
A pontozási rendszert leginkább a Ballard által szervezett "Slugfest" versenyen használták 2005-ben, de egyébként nem használták széles körben.