Hogyan használhatod a Raku-ot a saját munkádban egyszeri csodálatos darabok készítéséhez
A Raku tüzelés egy hihetetlen ősi japán kerámia technika, amelyet évszázadok óta használnak. Így használhatja a saját munkájára, hogy egyszeri csodálatos darabokat hozzon létre.
A Raku története egészen a 16. századig nyúlik vissza, és azt mondták, hogy a speciális fajanszgyártmányt először egy teát ünnepelték ki Kyotóban. Valójában Raku valójában "öröm" vagy "élvezet". A hagyományos Raku kerámiákat szintén ismerik a Zen buddhista mesterek, akik szerették egyszerű természetességét.
Hagyományosan a darabokat kézzel nem dobják.
Lényegében Raku az, amikor a fazékokat a kemencéből veszik, miközben még mindig vörösen forognak, majd olyan anyagba kerülnek, amely képes könnyen elkapni a tüzet, mint például a fűrészpor vagy az újság. Ennek az oka az, hogy éhezik az oxigén potát, ami a máz egy csodálatos színválasztékát adja. A nem mázolt darabok az oxigént magukból az agyagból veszi, ami azt jelenti, hogy bizonyos területek matt fekete színnel rendelkeznek. A Raku eltér a normál tüzeléstől, ahol a darabot a kemencéből eltávolítják, miután lassan lehűlt.
A fazekasok számára ez hihetetlenül izgalmas technika, hiszen mindig van várakozás arról, hogy az egyes darabok sok különböző változóval kiderülhetnek.
Nyugati stílusú Raku égetés és oxidációcsökkentés
A Raku ősi keleti stílusait az 1960-as években Paul Soldner amerikai kerámiőrrel új módszerekkel fejlesztették ki. Az általa létrehozott módszereket "alacsony hőmérsékletű sóterhelésnek" nevezték, és tudta, hogy tanítványait arra tanítja, "hogy ne küzdjenek a váratlanokkal, hanem keressék meg az általuk kínált lehetőségeket".
Azt mondták, hogy "a Raku potok tüzelésében az éghető anyagok és a forró máz kölcsönhatása által okozott esélyes hatások a dohányzás során mind a szépség, mind az izgalom forrása". Pál azt is hitte, hogy a "hiba, nem pedig szükségszerűség volt a találmány anyja". Kerámiája világszerte híres.
A nyugati stílusú Raku égetése eltér a normál tüzelésektől, mivel alacsony tüzelésű módszert alkalmaz, ami azt jelenti, hogy a kerámiatestet nagyon gyorsan melegítik. Az eredmény kiszámíthatatlansága olyan dolog, amely számos kötegelőt vonz erre a módszerre. A nyugati Raku tipikusan kőből készült, és 1650 ° F körüli hőmérsékletre melegszik.
Keleti stílusú Raku égetés
A Raku kerámiákat egy hideg kemencébe töltik, és a kemencét gyorsan felmelegítik. Néha a ciklusok, amelyekben a darabokat lőnek, nagyon rövidek, akár 15-20 percet is, amelyek nagymértékben eltérnek a hagyományos 10 órás tüzelési ciklusoktól. Ez a hasonlóság a keleti és a nyugati Raku tüzelés között, a különbség a folyamat következő szakasza. Míg a nyugati égetés utáni tüzelést csökkent, a keleti égetés a szabad levegőn gyorsan lehűl, vagy gyakran be van duzzasztva vízben.
Kelet-Európában az Obvara nevű tüzelő technika másik irányba mutat. Itt az élesztő, a liszt és a víz keverékét összekeverik három nappal a munka megkezdése előtt. Miután a munkát a keksz lőtték ki, azt kivették az élesztőből kevert kemencébe, majd belefulladtak vízbe. A gőzölési munka eredményeként egy érdekes, csiszolt felületet eredményez.
Raku üvegezés
Azt is meg kell jegyezni, hogy nincsenek ilyen Raku mázak; inkább a tüzelés folyamata. Bármely máz használható a Raku számára. Ez mártott, permetezett vagy fröcskölt, minden hozzá a meglepetés végén a tüzelési. A Raku égetése élénk és izgalmas, de leginkább dekoratív darabokra használható.
Bár a teázás a 16. században használatos, a folyamat növelheti a cserepesedés kockázatát, ami azt jelenti, hogy nem mindig biztonságos.