Fedezze fel a fotográfia történetének legfontosabb eredményeit
A fényképezés viszonylag rövid történetében hosszú utat mutatott. Közel 200 év alatt a fényképezőgép egy sima dobozból fejlődött ki, amely elmosódott fényképeket készített a csúcstechnológiás mini számítógépekhez, amelyeket ma DSLR-jünkben és okostelefonainkban használunk.
A fényképezés története lenyűgöző, és nagy részletességgel meg lehet nézni. Vegyünk egy rövid pillantást a tudományos művészeti forma legfontosabb fejleményeire és főbb fejleményeire.
Az első kamerák
A fotózás alapvető koncepciója már az 5. századi BCE körül volt, egészen addig, amíg egy iraki tudós valamit a 11. században a kamera-obscurának nevezett, hogy a művészet megszületett.
Még akkor is, a kamera valójában nem rögzített képeket, hanem egyszerűen kivetített egy másik felületre. A képek is fejjel lefelé voltak, bár nyomon követhetőek voltak, hogy pontosan rajzoljanak valódi tárgyakat, például épületeket.
Az elsõ kamera obscura egy sávban egy lyukasztót használ, hogy a sátrat kívülrõl a sötét területre vetítsen egy képet. A 17. századig a kamera obscura eléggé kicsi lett ahhoz, hogy hordozható legyen. A fény köré csoportosított alap lencséket is bevezetettek.
Az első állandó képek
A fotózás, ahogy ma is ismerjük, a francia 1830-as évek végén kezdődött. Joseph Nicéphore Niépce egy hordozható kamera obscura-t használt fel, hogy a bitumen bevonattal ellátott ónlapot fényre helyezze.
Ez az első rögzített kép, amely nem gyorsult fel gyorsan.
Niépce sikere számos más kísérlethez vezetett, és a fotográfia nagyon gyorsan fejlődött. Daguerreotypes, emulziós lemezek és nedves lemezek szinte egyidejűleg alakultak ki az 1800-as évek végén.
Az egyes típusú emulziókon belül a fotósok különböző vegyi anyagokkal és technikákkal kísérleteztek.
A következő a három, amelyek a modern fotózás fejlesztésében játszottak szerepet.
Dagerrotip
Niépce kísérlete együttműködött Louis Daguerre-vel. Ennek eredményeképpen létrejött a daguerreotype, a modern film előfutára.
- A rézlemezt ezüsttel bevonták és jódgőznek tették ki, mielőtt megvilágították volna.
- A lemezen lévő kép elkészítéséhez a korábbi daguerreotype-okat 15 percig fénynek kellett kitenni.
- A daguerreotype nagyon népszerű volt, míg az 1850-es évek végén emulziós lemezeket cserélt.
Emulziós lemezek
Az emulziós lemezek vagy nedves lemezek olcsóbbak voltak, mint a daguerreotípusok, és csak két-három másodperces expozíciós időtartamot vettek igénybe. Ez sokkal jobban illett a portréfotózáshoz, amely az akkori leggyakoribb fotózás volt. A polgárháborúból sok fénykép készült nedves lemezeken.
Ezek a nedves lemezek emulziós eljárást használtak a Collodion folyamatnak, nem pedig egy egyszerű bevonatot a képen. Ez alatt az idő alatt a fújtatófényeket felvették a fényképezőgépekbe, hogy segítsenek a fókuszálásban.
Két tipikus emulziós lemez típus volt az ambrotype és a tintype. Az Ambrotypes üvegtáblát használt a daguerreotypes réz lemez helyett.
A Tintypes ónlapot használt. Bár ezek a lemezek sokkal érzékenyebbek a fényre, gyors fejlődésre volt szükség. A fotósoknak kéznél volt a kémia, és sokan olyan kocsikban utaztak, amelyek sötétkamrában megduplázódtak.
Száraz lemezek
Az 1870-es években a fényképezés egy újabb hatalmas lépést tett. Richard Maddox javult egy korábbi találmányban, hogy olyan száraz zselatin lemezeket készítsen, amelyek közel azonosak a nedves lapokkal a sebesség és a minőség tekintetében.
Ezeket a száraz lemezeket ahelyett, hogy szükség szerint elkészítenék, eltárolhatók. Ez lehetővé tette a fotósok számára, hogy sokkal több szabadságot kapjanak fényképek készítésében. A fényképezőgépek is kisebbek lehetnek, és kézben tarthatók. Mivel az expozíciós idő csökkent, az első kamerát mechanikus zárral fejlesztették ki.
Kamerák mindenkinek
A fotózás csak a szakemberek és a gazdagok voltak, amíg George Eastman 1880-as években elindította a Kodak nevet.
Az Eastman rugalmas filmréteget hozott létre, amely nem igényelte a szilárd lemezek állandó cseréjét. Ez lehetővé tette számára, hogy olyan önálló dobozkamerát alakítson ki, amely 100 filmvetítést tartott. A fényképezőgépnek volt egy kis lencséje, amelynek nincs fókuszbeállítása.
A fogyasztó fotókat készít, és elküldi a fényképezőgépet a gyárba, hogy a kifejlesztendő filmet és a nyomtatásokat, akárcsak a modern eldobható kamerák. Ez volt az első olyan kamera, amely elég olcsó ahhoz, hogy az átlagember megengedje magának.
A film még mindig nagy volt a mai 35 mm-es filmhez képest. Az 1940-es évek végéig a 35 mm-es filmhez elegendő lett volna ahhoz, hogy a legtöbb ember megengedje magának.
A háború horrorjai
Körülbelül 1930-ban Henri-Cartier Bresson és más fotósok kezdték használni a kis 35 mm-es kamerákat, hogy rögzítsék az életképeket, mint ahogyan történt, nem pedig rendezett portrét. Amikor a második világháború 1939-ben kezdődött, sok fotoreporter elfogadta ezt a stílust.
Az I. világháborús katonák portréi a háború és az utóhatások grafikai képeit adták át. Olyan képek, mint Joel Rosenthal fényképe, A zászló felemelése az Iwo Jimára, a háború valóságát az óceánon keresztül hozta létre, és segített az amerikai nép horganyzásához, mint eddig soha. A meghatározó pillanatok elfogásának ez a stílusa örökre a fotózás arcát alakította.
Az azonnali képek csodája
Ugyanakkor, hogy a 35 mm-es fényképezőgépek egyre népszerűbbek lettek, a Polaroid bevezette a 95-es modellt. A 95-ös modell egy titkos kémiai eljárást alkalmazott, melynek segítségével a film kevesebb, mint egy perc alatt elkészíthető.
Ez az új kamera meglehetősen drága volt, de az azonnali képek újdonsága felkeltette a közvélemény figyelmét. Az 1960-as évek közepére a Polaroidnak sok modellje volt a piacon, és az ár csökkent, hogy még több ember engedheti meg magának.
2008-ban a Polaroid leállította a híres filmjét, és magával vitte a titkaikat. Sok olyan csoport, mint az Impossible Project és a Lomography, korlátozott sikerrel próbálta újraéleszteni az azonnali filmeket.
2016-tól továbbra is nehéz megismételni a Polaroid minőségét.
Fejlett képvezérlés
Míg a francia bemutatta az állandó képet, a japánok könnyedén irányították a képeket a fotós számára.
Az 1950-es években az Asahi (később Pentax) bemutatta az Asahiflexot és a Nikon bemutatta Nikon F kameráját. Ezek mind SLR típusú kamerák, mind a Nikon F cserélhető objektívek és egyéb kiegészítők voltak.
A következő 30 évben az SLR-stílusú fényképezőgépek továbbra is a választott fényképezőgép maradtak, és számos fejlesztést vezettek be mind a kamerák, mind a film számára.
Intelligens kamerák bemutatása
Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején bevezetésre kerültek a kompakt fényképezőgépek, amelyek önállóan képesek voltak képfelügyeleti döntéseket hozni. Ezek a "pont és shoot" kamerák kiszámították a záridőt, a rekeszértéket és a fókuszt, így a fotósok szabadon koncentrálhatnak a kompozícióra.
Ezek a kamerák rendkívül népszerűek voltak az alkalmi fotósokkal. A szakemberek és a komoly amatőrök továbbra is kedvelték saját beállításukat, és élvezték az SLR fényképezőgépek képvezérlését.
A digitális korszak
Az 1980-as és 1990-es években számos gyártó dolgozott olyan kamerákon, amelyek elektronikusan tárolták a képeket. Ezek közül az első olyan pont-and-shoot kamerák voltak, amelyek a film helyett digitális médiát használtak.
1991-re a Kodak elkészítette az első olyan digitális fényképezőgépet, amely eléggé előrehaladott ahhoz, hogy a szakemberek sikeresen használhassák. Más gyártók gyorsan követik, és ma a Canon, a Nikon, a Pentax és más gyártók fejlett digitális SLR (DSLR) kamerákat kínálnak.
Még a legegyszerűbb pont-and-shoot kamera most is jobb minőségű képeket készít, mint a Niépce ónlapja, és az okostelefonok akár kiváló minőségű nyomtatott fényképeket is lehúzhatnak.